Kínában jártam, híres mesterségem címere…
Egy átlagos, magyar család voltunk, anya, apa, két kisfiúval. Apa reggeltől estig dolgozik, anya otthon neveli a gyerekeket és ellátja a háziasszonyi teendőket. Ideáig semmi extra, az izgalom 2007. elején kezdődött, amikor családommal Kínába költöztünk!
(Istvánkám 2 éves 2 hónapos, Sanyikám 10 hónapos volt, amikor megkezdtük a “kínai” életünket.)
Igen, Kínába, 8500 km-re kis hazántól,
a világ legnépesebb államába. Hogy miért? A magyarázat nagyon egyszerű. Férjem egy multinál dolgozott, megpályázott egy project-et, és kiválasztották a feladat elvégzésére. A munkavégzés helye viszont Taizhou, Kína. Tehát így kerültünk Ázsiába.
Négy és fél évet éltünk Taizhou városában,
rengeteg tapasztalatot szereztünk, élménnyel gazdagodtunk. Érdekes ételeket, italokat kostóltunk, számunkra furcsa szokásokkal rendelkező emberekkel találkoztunk. A fiúk kínai óvodába jártak, szabadidőnkben kínai játszótérre, parkba, uszodába jártunk. Utaztunk, rengeteg ismert és kevésbé ismert látnivalóban gyönyörködtünk.
De ne feledkezzünk meg arról sem, hogy volt némi ború is a derűben …
Képzeld el, amikor a 10 hónapos és a 2 éves gyerekkel megpróbálsz bevásárolni a kínai szupermarketben, ahol minden csak kínaiul van kiírva, az eladók 99 % – a csak a kínai nyelvet beszéli és nem lehet kapni pl. trappista sajtot. Vagy taxival próbálsz meg eljutni A-ból B pontba, úgy hogy nem beszéled a kínai nyelvet. Esetleg egy ünnepnapon kisétálsz a parkba, ahol kiderül, hogy a park telis-tele van a szabadságukat töltő kínai emberekkel (második ünnepnapon már nem követtük el ezt a hibát), és Te vagy az egyetlen olyan külföldi, aki fehér bőrű, szőke hajú, kék szemű …
2011-ben költöztem haza a fiúkkal,
mert elérkezett a magyar iskolába járás ideje. Véget ért a kínai életünk egy része, de csak egy része, mert a férjem továbbra is ott dolgozik. Sokat beszélgetünk a családdal, barátokkal, kollegákkal Kínáról, több ezer fényképet készítettünk. Órákon keresztül tudnék mesélni az élményeinkről…
Innen jött az ötlet, hogy ezt a sok élményt megosszam veled is kedves Olvasóm. Remélem tetszeni fognak a történeteim, és amíg soraimat olvasod, sikerül kikapcsolódnod és egy ici-pici betekintést nyerni a színes, izgalmas és sokszor döbbenetes kínai valóságba.
Ha még nem olvastad a kínai blogbejegyzéseim további részeit, akkor itt találod azokat: fényképekkel illusztrált, személyes élménybeszámolóim
♥ Baráti üdvözlettel,
Leave a Reply
You must be logged in to post a comment.