Közlekedés Kínában
Eredeti publikálás dátuma: 2012. augusztus 22.
Ha most olvasol először, akkor annyit érdemes tudni, hogy ez a bejegyzés a korábbi weboldalamon (nőiezmegaz.hu) már megjelent, de mivel szívem csücske Kína és korántsem búcsúztam el tőle örökre, így szeretném folytatni és megosztani Veled kedves Olvasóm a kínai beszámolóimat, élményeimet, receptjeimet. Remélem tetszeni fog és visszanézel hozzánk.
Más, nagyon más, teljesen más, mint amit megszoktunk Magyarországon…
Ez nagyon érdekes téma, nem is tudom, hogy hol kezdjem. Kinti életünk során előszőr a gyalogos közlekedők és taxizók körébe tartoztunk. Aztán hétvégenként kétkerékre pattantunk, ameddig bírtam a fiaim súlyát. 2007 nyarán pedig jogosítványom lett és egy kis autóval közlekedtünk tovább.
Gyalog:
Bárhol, bármelyik pillanatban, egyedül, többen, sokan, kivilágítatlanul … Nagyon sok gyalogos Taizhou-ban nem használja a járdát, ott mennek át az úton, ahol éppen eszükbe jutott, lehet az éppen az aluljáró melletti 6 sávos út, de láttunk már autópályán is gyalogolni embert. Megdöbbentő, nekem magyar szemmel és gondolkodásmóddal teljesen úgy tűnik, mintha nem is lennének tisztában az élet értékével vagy éppen a pillanatnyi veszéllyel.
Biciklivel:
Taizhouban szinten mindenhol elkülönített biciklis sáv található. Természetesen a biciklis út általában majdnem üres, mert a motorosok és biciklisták a kocsiúton közlekednek. És nagyon sokszor nem veszik figyelembe a piros jelzést sem. Ugyanez vonatkozik a triciklikre, azaz a három keréken kerekezőkre. Ezek az emberek pénzkereseti lehetőségként személyszállításra használják a triciklit. Elől ül a sofőr, és mögötte 2 utas tud kényelmesen leülni. Én egyszer próbáltam ki, mint utas, de aztán soha többet. A sofőr a leglehetetlenebb pillanatban vágott át az úton, persze teljesen hideg vérrel.
És természetesen a háromkerekű bicikli a kisgyerekek szállítására is tökéletesen alkalmas, 3-4 gyermek is elfér egyszerre a “fedélzeten”.
Ja, a magyar BUBI-nak megfelelő biciklis rendszert, már sok évvel ezelőtt kialakították, és az emberek rendszeresen használják is azt.
Motorral:
Rengeteg motoros közlekedik az utakon, és náluk is a bicikliseknél leírt szokások tapasztalhatók. Nem számít a piros lámpa, a kocsik között motoroznak, ugyan nem gyorsan, de éppen ezért veszélyesen. Bukósisak nem kötelező. Már többször is láttam olyat, hogy egy motoron 3-4 felnőtt utazott. Ami viszont teljesen megdöbbentő, amikor a motort vezeti a férfi, mögötte ül a nő, kezében egy picike babával. Sajnos ilyen esetet is többször láttam, eddig nem sikerült lencsevégre kapni… viszont van helyette motor parkoló, család a motoron, de még kecskék szállító kínai férfi is. 🙂
A “háromkerekű motorszerűség” is nagyon elterjedt, hiszen könnyedén szállítható utas, csomag, de még akár élő állat is. 🙂
Autóval:
Taizhou-ban nincsen jobb kéz szabály, stop tábla, amikor zöldre vált a lámpa még másodpercekig nem indulnak el, index nélkül kanyarodnak és váltanak sávot. Nem kötelező a biztonsági öv és gyerekülés használata sem. Az autókban akár 6-8 kicsi kínai felnőtt ember is elfér, és élnek is ezzel a lehetőséggel. A reggeli és délutáni csúcsforgalmat az okozza, hogy 30-40 km/h-val vánszorognak az utakon. Persze vannak néhányan (főleg a taxisok) akik dinamikusan vezetnek, de ez a kisebb hányad.
A jelzőlámpák sem azonosak az általunk megszokottal és az elhelyezésük is eltérő, mint itt Magyarországon. A lámpa a kereszteződés túloldalán található, nem közvetlenül előttünk, felettünk. Nyilak jelzik a haladási irányt, és számláló is található rajta, mely megmutatja, hogy mennyit kell még várni vagy éppen hány másodpercünk van még az áthaladásra. Ha a lámpa elromlik, teljes lesz a káosz. Mindenki egyszerre indul, bemegy a kereszteződésbe és csak állnak, araszolnak, mert persze lehetetlen továbbhaladni.
Ha még nem olvastad a kínai blogbejegyzéseim további részeit, akkor itt találod azokat: fényképekkel illusztrált, személyes élménybeszámolóim
♥ Baráti üdvözlettel,
Comments are closed.