Kínában sem tudok kenyér nélkül élni!!!
Eredeti publikálás dátuma: 2012. december 06.
Ha most olvasol először, akkor annyit érdemes tudni, hogy ez a bejegyzés a korábbi weboldalamon (nőiezmegaz.hu) már megjelent, de mivel szívem csücske Kína és korántsem búcsúztam el tőle örökre, így szeretném folytatni és megosztani Veled kedves Olvasóm a kínai beszámolóimat, élményeimet, receptjeimet. Remélem tetszeni fog és visszanézel hozzánk.
Ez egy komoly téma,
hiszen amikor megérkeztünk Kínába még a fiúk igen kicsik voltak (Sanyi 10 hónapos, István 2,5 éves). Családi és baráti körben sokan aggódtak is hogy, hogyan fogunk boldogulni, mit fogunk enni, miket fogok főzni…
Hazudnék ha azt mondanám, hogy az első naptól kezdve minden ment, mint a karikacsapás, mert persze hogy nem így volt. Voltak nehézségek!
A magyar emberek által ismert sós, belül puha, kívűl ropogós kenyér 2007-ben Taizhou-ban egyáltalán nem volt kapható.
Helyette édes, kívül-belül puha, töltött és töltetlen (inkább kalácsra emlékeztető) péksüteményeket lehetett kapni. A töltött fajtától meg teljesen elzárkóztam, mert a csoda tudja mi lehet benne (szójabab pürésítve, zöldségek, húsos ragu, stb.), na meg hát kicsit “finnyás” is vagyok.
Ezen kívül volt még egyféle szeletelt, előre csomagolt kenyér, amit ha megpirítottunk akkor “ehető” volt kenyérként, de 4-6 szelet elfogyasztása után is éhesnek éreztem magam. Arról nem is beszélve, hogy a jó magyar kolbászhoz nem igazán illett.
Igy aztán nem volt más megoldás, én lettem a család pékje. Elkezdődött az otthoni, dagasztás, kelesztés, sütkérezés. Imádok sütni, úgyhogy nem okozott gondot.
A kínai konyhámban készült:
fehér kenyér, dán barna kenyér, zabpelyhes zsemle, francia kenyér, burgonyás kenyér, magvas kenyér, vizes kifli, vajas kifli, grissini, burgonyás pogácsa, vajas pogácsa, hot-dog, pizza és a többi …
és persze az elmaradhatatlan édes péksütemények!
2,5-3 évvel később (nagy francia szupermarket megjelenésével, 2010-ben) jelentek meg az “európai kenyerek” az üzlet polcain.
Volt néha bagett és tartós szeletelt kenyér. Hol volt, hol nem volt, mert csak keveset sütöttek, hiszen a kenyér újdonság volt a Taizhouban élő kínai emberek számára, és ők nem kenyeret reggeliznek, mint általában, mi magyarok.
Reggelire sokszor esznek rizstésztát vagy rizst, valamilyen meleg innivalóval (szójatej, narancslé melegen, kukoricalé, kókusztej) illetve van még egy nagyon kedvelt ennivaló, amit “gőzőlt zsemlének” hívok, töltött és töltetlen változatban készül.
2010-ben egyre több helyen nyitottak “pékségek” is,
amit én inkább cukrászdának neveznék, ahol lehet kapni péksüteményt, süteményt, kenyérféleségeket és kávét is. Azért nevezem ezeket a kis helyeket cukrászdának, mert több az édes sütemény, a kenyér csak mint kiegészítő termék van jelen a polcokon.
Mostanában már nem jelent gondot Taizhouban sem a kenyér beszerzése.
Egy kedves kínai ismerősünk sok kínai étel elkészítésére megtanított,
egyszer sütöttünk kínai kenyeret is. A végeredmény egy puha, finom kalács lett (a hozzávalók ismerete után én már előre, kóstolás nélkül is tudtam), ők persze ezt kenyérnek hívják és kenyérként fogyasztják.
És készítettünk gőzölt zsemlét is otthon, amihez egy szuper bambusz edényt használnak Kínában, ami több emeletes, tetején fedővel, alatta pedig az elmaradhatatlan wok, némi vízzel, így a forrásban lévő víz gőzében elkészülnek a puha, töltött vagy töltetlen gőzölt zsemlék.
Mostanra nem jelent gondot a kenyér- és pékáru házi elkészítése (mindez kenyérsütőgép nélkül!).
Sokszor ahelyett hogy elmennék a boltba pékárut venni, előkapom a hozzávalókat, és ropogós kenyeret vagy péksüteményeket sütök itthon is.
Aki nem hiszi, járjon utána!
Ha még nem olvastad a kínai blogbejegyzéseim további részeit, akkor itt találod azokat: fényképekkel illusztrált, személyes élménybeszámolóim
Ha pedig kedvet kaptál egy finom házi kenyér vagy péksütemény elkészítéséhez, a receptjeimet itt találod:
♥ Baráti üdvözlettel,
Comments are closed.