Hogyan telt az első napunk a hosszú utazás után?
Kínában most du. 14 óra van, Magyarországon reggel 8. A fiúk játszanak, a férjem Shanghai-ba ment dolgozni, úgyhogy éppen megfelelő az idő arra, hogy megírjam a 2. bejegyzésemet az első napunkról. És még az internet is működik, a Mókuslekvár weboldal kezelő felülete is elérhető. Szuper!!! 🙂 (Nem mindig van ez így XuKou-ban.)
Reggel, azaz délelőtt 11 órakor ébredtünk.
A hat óra időeltolódás miatt a fiúk éjjel kettőkor feküdtek le, kb. három óra felé tudtak elaludni, viszont alvás után alig tudtunk magunkhoz térni. Így 11 óra volt, mikor mondhatjuk hogy felébredtünk. Sanyika kiszáradva, éhesen, gyengén ébredt, úgyhogy gyors segélyként bevágott 2 szelet görögdinnyét és egy barackot.
Ez után visszafeküdt aludni, és még másfél órát aludt mozdulatlanul. Ez egyáltalán nem jellemző rá, de most tényleg fáradt volt, az utazás második felében alig evett és ivott, így nem is lepődtem meg rajta. Istvánkám könnyeben vette az akadályokat, bár ő sem evett túl sokat, de ébredés után nem volt semmi gondja. Egyből játszani kezdett, Sanyikát hagyta pihenni.
A férjem reggel elment, mi még nagyban durmoltunk, mikor ő már a munkahelyén dolgozott. Itt Kínában 11 után már ebédelni mennek a munkások, így István is hazajött ebédidőben. Elmentünk egy kis étterembe, egy-egy nagy tányér tésztalevest rendeltünk.
Akkora hatalmas adag volt, hogy megenni nem bírtam, ezt előre láttam, de itt nem lehet ám fél adagot kérni… 🙂 40 fok, magas páratartalom, a forró leves után még jobban izzadni kezdtem. Friss zöldségek, hosszú tészta és egy szép szelet karaj, valamint marhahús darabok voltak a levesünkben. Biztosra mentünk, férjem ismeri a helyet, az ételeket, tudta, hogy ízleni fog az ebéd. Hát ízlett is, csak óriási volt, így szégyenszemre a felét otthagytam. 🙁
A kora délutánt hármasban töltöttük a fiúkkal.
Késő délután pedig egy kedves, régi kínai ismerősünk meglátogatott minket.
A fiúkat elvitte egy kis bevásárló körútra, kaptak ajándékot a helyi játékboltból. Kínai módra, hárman egy motoron, így távoztak, én pedig remegő térdekkel figyeltem az ablakból őket. Itt a faluban nincsen nagy forgalom, csak a kis utcákban mentek, lassan, óvatosan, úgyhogy feleslegesen aggódtam, de hát én már csak ilyen aggodalmaskodó anya vagyok.
Egy kis doboz Lego másolat (megjegyzem nagyon-nagyon eredetinek tűnik miután összerakták a fiúk) 20 rmb (azaz kb. 800-900 Ft). A nevén sem gondolkoztak túl sokáig, LELE névre hallgat. Valami szörnyet választottak a srácok, és nagyon de nagyon boldogok voltak vele.
Még egy fagyira és sétára is maradt időnk,
tölcséres, sima vanília, bár a fiúk szerint a tölcsér már az elején puha volt és nem ropogós, de ebben a nagy melegben és párában én nem is csodálkozom rajta.
Májusban bátyám is járt itt,
csodás fényképeket készített XuKou-ról, ha még nem láttad itt tudsz a fotóiban gyönyörködni: Kis fotós, nagy Kínában
Az első blogbejegyzésem pedig itt olvasható: Ismét Kínában vagyunk
Kellemes napot, aki pedig a szabadságát tölti annak nagyon jó pihenést kívánok!
♥ Baráti üdvözlettel,
Comments are closed.