Hogy mi játszódik le egy férfiember fejében, amikor megkapja a hírt, hogy “családi farsang lesz és belépés csak jelmezben?! “ ( Modern fordításban Dresscode: bárki-bármi, csak nagyonnemte! ) Van rá egy nagyon tömör, de mindent kifejező szavam: PÁNIIIIIIK!
Természetesen a mindennapokban is tud produkálni az ember különböző jelmezeket:
-álmos, reggeliért fal mellett sunnyogó, azonosíthatatlan forma;
-magát sportolónak álcázó és öltöztető, de feltűnően lassú, talán futóra hasonlító kétlábú teremtés;
vagy akár mindent tudni és mutatni akaró, művészi kézmozdulatokkal instruáló, de inkább lezser tinédzsernek öltözött fotós…de ezek nem állnák meg a helyüket farsangon, mert túl valósak 🙂
De az ötletek azért vannak, hogy megszülethessenek! – ennél okosabbat, önállóan még nem írtam…képzelheted a többit…
Szóval akkor az egyetlen megoldás, hogy megrémülök és hirtelen influenzás leszek! Ezazzz!!! Az iskolában ( csak nem olvassa senki régről, meg ugye ki nem tett ilyet ) egyszer ettem csak azért egy harapásnyi krétát, mert az a hír járta, hogy attól belázasodok. Namost szerintem inkább attól lázasodtam be, hogy még az az 1 harapás kréta is annyira kellemes zamatú volt, hogy elég legyen egy élet hőemelkedéséhez.
Lebetegedés ötlete elvetve! Maradt az ötletelés és a beöltözés…talán még ha gyorsan emigrálnék Kubába…na jó, nem. Mennem kell, mese nincs!
Már inspiráció nézegetése közben azon vettem észre magamat, hogy egyre jobban belelkesülök! Persze ez is megijesztett, de csak pár másodpercre 😉
Tudtam, hogy nekem vannak a világon a legkreatívabb testvéreim, ezért a virtuális nyomás ( amennyiben létezik egyáltalán ilyen ) egyre nagyobb volt…éreztem ahogy elnehezedik a testem…kiderült, hogy egyszerűen csak túl gyorsan és sokat ebédeltem, úgyhogy lassan de biztosan lépjünk is tovább 🙂
Eljött a nagy nap és hihetetlen jó élmény volt! Ahogy mindenki sorba megjelent a jelmezében…WOW! ( csomó ilyen tiniszlenget tudok még- LOL -mondom… ) Mint egy divatbemutatón! ( csak itt előtte és utána is fantasztikus ételek voltak és nem kellett kímélni az egyébként is majdnemhibátlan vonalainkat )
Megmutatom mi milyen szuper jelmezekbe bújtunk és őszintén ajánlom a család minden tagjának ezt a kis játékos beöltözést ( na itt rossz az, aki másra gondol, ejnye! ) , mert én például alig akartam levenni a jelmezemet utána ( érthető okokból, de erről később 😉 )
Erika jelmeze tökéletesen rávilágított, hogy honnan ered a “boszorkánykonyha” kifejezés! Persze Janinak ( Era férjének ), lehet hogy teljesen másra világított rá, de legalább mindketten rájöttünk valamire, ami már régóta kérdésként cikázott a fejünkben! 🙂
Azon a délutánon meg ő cikázhatott a nappaliban, meglepően magabiztosan és határozottan megülve a boszorkányseprűt. Majd biztos a Harry Potter filmekre fogja ezt a láthatóan zsigeri tudást! Annyira jól állt neki a jelmez, hogy sokan elgondolkodtunk: “Vajon akkor ő eddig volt beöltözve, és most igazán önmaga?!” 😀
Hajni, aki törzsfőnökként kis indiánjaival érkezett, határozott és harciasan magabiztos volt egész nap. Még a gyerekeket is megtévesztette, akik így még sokkal hamarabb szót fogadtak és betartották a családi indiántábor íratlan szabályait! Szerencsére végül bivalyvadászat sem volt a konyhában, és a közös esti beszélgetéshez sem raktak tábortüzet a biliárd asztal tetején, pedig a helyzet és a jelmezeik autentikussága maximálisan lehetővé tette volna! Oké, 1-2 lövés eltalált a családi-harci fúvócsöveikből, de ez már igazán részletkérdés 🙂
Szandi bevonulását fegyelmezett csend előzte meg ( “fel kellett vennie a jelmezhez tökéletesen passzoló pózt” ) és bemutatkozását középhangos, de elismerő moraj és taps kísérte! Nem mondom, kellett pár másodperc mire mindenkinek leesett, de a megdöbbentő felismerést azonnal az állunk követte a padlón!
Azóta sem tudom, honnan jutott ilyen eszébe?! Reggel felkelt és homokba dugta a fejét az ötleteléshez? Vagy túl sok National Geographic műsort nézett? Vagy az aránytalanul sok hírműsor-áradat miatt folytat ma struccpolitikát? Mindenesetre le a kalappal!
Mondjuk arra nem gondolt, hogy vacsora is lesz, és ha egész nap hiteles akar maradni, akkor bizony pózban tartja magát…úgy meg igazán nehéz húslevest szürcsölgetni! 😉
És végül, de tényleg utolsó sorokban jöttem én. Hát végre rájöttem miért jó a farsang! Olyan és az lehetsz, amilyen és aki csak szeretnél!
Annyi minden szerettem volna már lenni gyermekkorom óta!
Amikor kicsi voltam, akkor épült meg az első Metro. Akkor én is, mint a többiek ( remélem voltak még rajtam kívül és nem most égek le, soktíz év elmúltával ), “metróvezetőbácsi” akartam lenni! Mára ez elmúlt, ma már utas is egyre ritkábban akarok és vagyok 🙂 Aztán tűzoltó…na katona az annyira nem biztos hogy akartam, de 1 évig sikerült azt is játszanom…aztán vadakat terelő juhász…jó-jó, azért ennyire nem voltak populáris vágyaim.
Egy dolog viszont vagy huszonéve fixen ( köszönet ezúton is a katonasapkának ) : dúshajú! Hát őszintén, ha a cél szentesíti azt a bizonyos eszközt, akkor mi illik legjobban a sok-sok hajhoz? A hippik! HAIR! Legalább mindenem meg volt otthon hozzá ( oké, a hajat örömmel vásároltam meg, a boltos sunyi mosolya ellenére ) és a fíling is tetszett! Ihattam-ehettem amennyit csak akartam, énekelhettem…volna – azt senki nem akarná, pedig szoprán voltam ám általánosban! Díjat is nyertünk, csak mondom! Nagy díjat! És nehezet. Mindegy.
Szóval igazán így, együtt lett fantasztikus a családi farsang, remélem te is megtartod idén, mert hatalmas buli! Néha, amikor egyedül vagyok itthon, azért csak fel-felteszem még a dúshajat retusálás közben…na jó, ez nem igaz! De néha azért a biztonság kedvéért csak megmosom korpátlanító samponnal és átöblítem csillogósságot elősegítő balzsammal…na jó, ez sem igaz 😀
2015, Január, Budapest…és a haj már nem, de a farsangi szezon még mindig tart, úgyhogy jelmezre- azaz jelmezt fel! 😉
Comments are closed.