Bemutatom a kínai élelmiszerpiacot
Eredeti publikálás dátuma: 2012. december 14.
Ha most olvasol először, akkor annyit érdemes tudni, hogy ez a bejegyzés a korábbi weboldalamon (nőiezmegaz.hu) már megjelent, de mivel szívem csücske Kína és korántsem búcsúztam el tőle örökre, így szeretném folytatni és megosztani Veled kedves Olvasóm a kínai beszámolóimat, élményeimet, receptjeimet. Remélem tetszeni fog és visszanézel hozzánk.
Az előző történetem középpontjában a magyar kenyér állt, ezért úgy gondoltam, hogy folytatom a gondolatmenetet: megpróbálom bemutatni kicsit a kínai “élelmiszerpiacot”!
Talán ott kezdeném, hogy életemben annyi halat nem ettem, mint 4,5 év alatt Kínában.
Rengeteg féle halat lehet kapni a piacon, töménytelen mennyiségű sorakozik az éttermek pultjain, nem beszélve a sok “vízi micsodáról” (elnézést, senkit nem akarok megbántani, ide sorolom a rákot, kígyót, békát, kagylót, csigát, stb-t, amit meg lehet vásárolni vagy meg lehet enni Kínában.)
Taizhouban a piac kicsi, zsúfolt, koszos és büdös.
Első utam alkalmával döbbenten hőköltem hátra a látványtól és a szagoktól. Aztán néhány hét elteltével megszoktuk, mert nem volt más választásunk. Ha friss krumplit vagy lilahagymát szerettünk volna vásárolni, nem volt mese, irány a piac. (A kezdetek kezdetén az élelmiszerboltokban elvétve volt krumpli, vöröshagyma egyáltalán nem, néha lehetett csak lilahagymát kapni.) A friss húst is a piacon volt érdemes megvenni, mert ott tutira friss volt, és nem csak apró kockára nyeszetelt vagy nagyon vékonyra szeletelt húst kínáltak.
A piacon jégre téve és vízben úszkálva kínálják magukat a finomabbnál finomabb halak és társaik. Csak győzze az ember felismerni, kiválasztani és otthon elkészíteni.
Ketrecekben sorakoznak az élő tyúkok, csirkék, kacsák. Azt várják, hogy valaki kiszemelje és hazavigye őket. Na, ezt mi soha nem tettük meg, elő állatot soha nem vásároltunk. Kivéve halat, de azt is a férjem választotta ki és pucolta meg, készítette el.
Különféle húsokat (főként sertés és csirke, elvétve marha) lehet vásárolni,
egészben, félben, szeletelve, kockázva, csirkelábak, zúzák, májak, stb. … kinek mi a kívánsága. Ha nem vagy elég gyors, az általad kiválasztott csontos húsból, hamar csontszilánkos kockahús lehet, mert ők mindent felaprítanak a nagy bárddal. Ezt egyszer megtapasztaltuk, másodjára gyorsan az eladó tudtára adtuk, hogy egészben kérjük a kiválasztott húsdarabot. Találtunk egy fiatal eladót a húsos pultoknál, mindig friss sertéshúst árult, általában hozzá jártunk vásárolni, a többi húsárus eladó bánatára. Őt már megismertük, tudta mit szeretünk, tudta hogy nem kell felaprítani, tudta hogy ha beleteszi a zacskóba és ledobja a pultra, akkor visszaadom, és beletetetem mégegy zacskóba, hogy azt tisztán adja a kezembe, de dobja rá a húslétől koszos pultra. Megismertek, megszerettek bennünket, jó vevőknek számítottunk. Miért voltunk jó vevők? 15 kínai vevő nem vett annyi húst egyszerre, mint mi tettük. Most nehogy azt higgyétek hogy megvettünk egy egész disznót, á, dehogy. Csak egy csontoskarajt vagy például egy disznó combot. Ez igen-igen nagy mennyiségnek számít, mert a kínai ételekhez egy maroknyi kis húst vásárolnak naponta, mert sok a hal és egyéb vízi finomság kerül az asztalukra. Amikor kimentünk a piacra, minden eladó hívogatott minket, sorra mutogatták a húsokat, remélve hogy talán most náluk állunk meg és veszünk valamit. De mi kitartóan csak a régóta ismert, fiatal eladót kerestük és nála vásároltunk.
Kapható tofu, babcsíra, sokféle savanyított zöldség, szárított csilipaprika, de még helyben pörkölt mogyorót is.
Hegyekben áll a megpucolt fokhagyma. Na ezt a kínai emberek kétmarokra vásárolják, mert szinte minden ételbe kell tenni.
Zsákszámra kapható a rizs. A csomagolt fajtából legkisebb kiszerelési egység az 5 kg-os. De vehetünk úgy is a rizsből, hogy egy zacsiba lapátolunk belőle és azt mérik meg, mint mi a krumplit.
A tojást
kilóra lehet megvenni, nem darabra. Kapható 100 napos tojás is. Csak legyen aki megkóstolja, mármint a külföldiek köréből. Én, részemről nem voltam hozzá elég bátor.
Rengeteg zöldség és gyümölcs (számomra még ismeretlenek is) sorakozik a pultokon. Kis utánfutókon vagy a biciklik kétoldali kosárkáikban hozzák az eladásra szánt frissen leszedett zöldségeket, gyümölcsöket.
Kapható füstölt kolbász, füstölt hús,
fűszer, olaj, ecet, só, cukor, liszt, élesztő, sütőpor, ízfokozó. Kilóra vehetjük a rizstésztát, de van frissen sütött péksütemény is.
A taizhou-i emberek vásárlási szokásairól még azt is el kell mondanom, hogy szinte minden nap kimennek a piacra,
megveszik a friss alapanyagokat, hazamennek, megfőzik, megeszik. És másnap ugyanez. Nem főznek 2-3 napra, mint mi magyarok. (pl. jó kis töltött káposzta) A piacon akár 15 kis zacskó is lehet a kezükben, mindegyikben egy-egy hozzávaló a vacsorához.
A pultok közötti érdemes figyelmesen haladni,
mert jöhet biciklis, motoros, de ha ezeket sikerült megúszni, akkor nem kizárt, hogy egy nagy szemétkupacba botlik az ember, mert az eladók a sorok közé dobják a hulladékot, legyen az fonnyadt spenótlevél vagy éppen csirkebél…
Kb. déltől kettőig bezár a bazár,
a pultokon a portékát letakarják, a közelben lakók hazamennek enni, pihenni, akinek nem futja az idejéből vagy energiájából, az a pultja mögötti székben vagy kempingágyon tölti csendespihenőjét. Ez alatt az idő alatt a sorok között a takarító összesöpri, összeszedi a szemetet, majd délután kezdődik minden előlről…
Ha még nem olvastad a kínai blogbejegyzéseim további részeit, akkor itt találod azokat: fényképekkel illusztrált, személyes élménybeszámolóim
♥ Baráti üdvözlettel,
Comments are closed.