“Nagy utazáááááás….”
Elérkezett a nap, amikor egy kicsit eltávolodok nagy szerelmemtől a Margit hídtól és környékétől, mert számomra is kiderült, hogy a híd túl közel van… : )
Egy olyan utazás lehetőségét kaptam meg, amit valószínűleg soha életemben nem fogok elfelejteni, amiről még az unokáimnak is rengeteget fogok mesélni! Úgy legyen! ; )
Az úticél nem más, mint a hatalmas KÍNA!
Kint sógorom vár ( ő ott dolgozik ), hogy elkalauzoljon abban a nem kicsi országban, a nem feltétlenül kicsi emberek között : )
Szeretném, ha erre az utazásra nem csak egyedül mennék, hanem virtuálisan téged is kicsit elvihetnélek magammal.
Ez a bejegyzés remélhetőleg ( majd kiderülnek a kinti lehetőségek ) folyamatosan frissülni fog, szeretnék sok-sok érdekességet és szépséget megosztani, ami nekem is új és varázslatos lesz!
Szóval várlak vissza ezen az oldalon, hogy együtt utazzunk! Holnap, május 11-én induluuuuuuuuunk! : D
Addig még szemezek kicsit az útonallal:
Május 11, úton ( Vigyázat! Mobilfotók! Én szóltam… )
23 órás utazás összesen?! Semmi gond! De igenis gond! Viszont állítólag ennél többet is túléltek már sokan, úgyhogy hajrá!
Viszlát Ferihegy! Visszatérek!
Doha felé a repülőn:
Filmek, Depeche Mode koncertvideó, ebéd, snack, unalom, vacsora. Jah és mégegy kis snack.
Viszont a naplemente fentről még mobillal is gyönyörű! Mindez a látvány megtűzdelve Doha nemakármilyen felülnézetével…uhh!
A dohai reptéren (ahol alig 6 és fél óra várakozási időt kellett eltöltenem okosan) beszélgettem pl. egy kanadai, 19 éves lánnyal, aki sajnos nem tudta merre van Magyarország, de megkérdezte hogy ott is csadorban járnak e a nők…lehet hogy a repülőn sejk-szerű pocakot növesztettem?
Úgyhogy megmutattam neki jópár fotót, videót a kis országunkról ( igen, még a havat is ismerjük! ), aztán elindult tovább egyedül egy szál hátizsákkal Indonéziába a barátai már várták ott egy laza túrára…érdekes világ ez. Bár inkább az övé lehet az. Bezzeg én tudom ő hol él! ; )
Rövid, kis 6.5 órás várakozás után elindultunk Hangzhou irányába…
A repülőkön unos-untalan tömik az embert kb 3 óránként. Olyankor mindenkinek kinyílik a terülj-terülj asztalkája, és választhat a jól bevált csirke-hal-tofu kombókból.
Már mozifilm nézésbe menekültem az előttem ülő háttámláján elhelyezett kis lcd-n, hátha nem veszik észre hogy legalább 2 órája nem ettem sem snack-et, sem csokit, sem csomagolt meleg meglepetést.
És a jól megérdemelt pihenés a “rövid úton”: balra mellettem egy kínai, jobbra egy palesztín úriember horkol elég határozott hangnemben. De akik már hozzászoktak a közösségi alvás eme formájához, édesdeden alszanak ; )
Megérkezteeeeeeem! Hosszú volt, nem volt könnyű, de már az első pillanatokban látszott hogy megérte! Hihetetlen! Hihetetlen, hogy Kínában vagyok! Még most is, amikor ezt leírom, kiráz a hideg! ( pedig most éppen 32 fok van ). Na mostantól már rendes minőségű fotókat fogok hozni, nehogy elrontsam bárki szemét : ) Hamarosan folytatás, addig még 2 autóból készült mobilfotó, kb. az első pár pillanatból:
A folytatást itt találod:
http://www.mokuslekvar.hu/kis-fotos-nagy-kinaban-ii-hello-videk/
Leave a Reply
You must be logged in to post a comment.