Egy újdonság!!! Belül mézeskalács, kívül cukor- vagy csokimáz, rajta egy kis színes szórás… és olyan nyalóka formájú, na?
Biztos, hogy a gyerekek kedvence lesz! Tudom, igen csokis, igen cukros, úgyhogy a fogyasztását csak mértékkel ajánlom, viszont mutatós és különleges, még gasztroajándéknak is tökéletesen megfelel. Nem kell hozzá más, mint egy szuper csomagolás és már mehet is a fa alá.
Én most a tojás nélküli mézeskalács tésztájából készítettem, amihez még egy fél evőkanálnyi holland kakaóport is adtam. (Az a sötét, ét avagy cukrozatlan fajta) Ez nem olyan puha, viszont finom és sokáig eltartható fajta. Nekem 300 g lisztből, 28 db lett.
Akinek nincsen jól bevált, finom, puha mézeskalács receptje, szívből ajánlom az enyémet, ebből is elkészíthető: puha mézeskalács receptje.
Elkészíteni nem is bonyolult:
A pihentetett mézes tésztát kicsit lisztes felületen átgyúrjuk, majd elnyújtjuk, rudakat vágunk belőle. Én kb. 1 cm vastagra nyújtottam, kb. 1 cm-es rudakat vágtam, hosszra pedig olyan 12 cm-es darabok voltak. Sütésnél kicsit megduzzadtak, kicsit eldőltek, de oda se neki, legalább látszik, hogy házi, nem bolti, futószalagos gyártmány. 🙂 Természetesen lehet a tésztát sodorni is, olyan kígyó-szerűre, kinek mihez van kedve.
Sütés előtti és sütés utáni képek
Folyékony cukormázzal (terülőmáz) vagy vízgőz felett olvasztott csokoládéval vonjuk be (a csokoládé alatt ne forrjon a víz és a csokis tálunk ne lógjon bele a forró vízbe, mert akkor nem szépen olvad, összecsomósodhat, megkeményedhet a csoki). Kb. 2 cm-es szakasz maradjon üresen, itt tudjuk majd fogni. Egy kanál segítségével a felesleges mázat le lehet tolni a rudakról, nem kell kétségbe esni, hogy nem szép egynemű a felülete, mert a következő lépésben úgyis megszórjuk és a szórás el is takarja az esetleges egyenetlenségeket. Egy mázazás után egy szórás következzen, majd szilikonos sütőpapírral borított felületre tegyük le a kész édességet.
A szórás többféle lehet: cukorgyöngy, tortadara, apróra vágott magvak. A lényeg, hogy a szórást egy tiszta tál felett végezzük, és akkor a lepotyogó darabokat ismét felhasználhatjuk. Minden oldalát szórjuk meg a rudacskának, majd tegyük le száradni.
Hőmérséklettől és természetesen a máz vastagságától függő a száradási idő. Néhány óra. Ha úgy látjuk, hogy megszáradtak, akkor fordítsuk át a mézeseket, hogy az alsó részük is megszáradhasson. Ezek után már nincs más dolgunk, mint szépen becsomagolni vagy bedobozolni, és amikor eljön az ideje az ajándékokat átadni vagy a mázas-mézeseket megenni! 🙂
♥ Kellemes adventi készülődést kívánok!
Comments are closed.